Reform, megújítani valamit, valamit, ami korszerűtlen, ami nem működik praktikusan ergo idejét múlt. Olykor olyan helyzet adódik, hogy szükség van rá. Ma Magyarországon szükség lenne rá. Ebben azt hiszem mindenki egyet ért. Jobboldali, baloldali egyaránt. Ami egészséges.
Reformokat soha nem széthúzással, csakis összetartással, egyetértéssel, ezekből fakadóan társadalmi támogatottsággal lehet hatékonyan végigvinni. Ehhez kellő szakértelem, és munkájukban hiteles emberek kellenek.
Szakértelemből még csak-csak, de összetartásból és a lakosság érdekében -ténylegesen - dolgozó emberekből sajnos nem állunk túl fényesen. – minden igyekezetemmel arra összpontosítok, hogy nyugodtan fogalmazzak - Így pedig nehéz lesz. Mint ahogy most is látjuk, akadozik ez a gépezet. „Nem is kicsit, nagyon!” A megoldásokhoz vezető útban abszolút nincsen egyetértés, és mára már úgy tűnik, hogy még a kormány koalícióban sincs. Mert az, természetesnek vehető – SAJNOS -, hogy a két oldal között más-más elképzelések vannak, de azért a koalíciónak nem ártana egy kvázi megoldást együtt támogatni. Az MSZP-SZDSZ közötti helyzethez a társadalmi támogatottság hiányát kapcsolhatjuk. Ugyanis ebből óriási a hiány. Ezt az egyéb felméréseken kívül, a 2008. március 9.-ei népszavazás tudatosította – bár nem biztos, hogy néhányan tényleg tudomást vettek róla. Ez a probléma egybeszőhető a munkájukban hiteles emberekkel. Tehát a reformokhoz leginkább köthető ember/emberek tevékenysége nem meggyőző. Így nem lehet. A reformokhoz ennél több kell...
(Ezt a rövid írásomat, a későbbiekben megpróbálom darabokra szedni)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Andra 2008.03.23. 19:45:51
Sajnos az MSZP-n belül felerősödtek a régi ösztönök, az öreg szopcik hangja akik eddigi betonbiztos pocícióik meginogni látszanak, sajnos kezdd megint úgy látszani, hogy népszerűségük érdekében, feláldoznák a reformokat és osztogatnák megint a moneyt, nagyon remélem és úgy tűnik, hogy a szadesz nem társul ehhez a demagóg politikához, és azt is, hogy a szocik nem térnek vissza régi énjükhöz...
Zsöfi 2008.03.26. 08:37:52
vaslady 2008.03.28. 22:47:43
A népszavazás lecsengése után 3 nappal a szlovákia új Szó napilap kommentárjában olvastam miszerint egy neves újságíró "nem jó ötletként" jellemezte a 3 kérdést övezö népszavazást. -hogy ennyi erövel minden apróságot meglehetne apolgárral szavaztatni-nem szószerint scak a cikke alapján saját értelemzés.
Felötlött bennem a kérdés , hogy miböl indul ki.
Abból indult ki, hogy nálunk referendumot sohasem hirdettek ki ilyen kérdéscsoportosításban, hanem csokorba szedve a 3 NATOba való belépés kérdését és a köztársasági elnök megválasztását taglaló kérdést. Mintha nem lenne elég fontos az egészségügyben és az oktatáspolitikában is változást hozó népszavazás.
Hogy visszatérjek a referendum vizitdíj kérdéséhez, nálunk is volt vizitdíj 20 SK, ami kb. 140 forintnak felelt meg .A különbség nem csak a számokban mérhető ,hanem abban is ,hogy ezt nem hirdették meg referendumként , a koalíció nélkülünk döntött ,ahogyan azóta is teszi. Nem állíthatom ,hogy az országnak oly sok összegyűlt volna belőle , de legalább a polgárságnak nem kellett olyan nagyon belenyúlnia amúgyis állandóan üres zsebébe. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el si tünt - csaknem 2 évig volt érvényben a korházakban visszaköszönő díj.
A napidíj nálunk is érezhető jelenség, a tandíj megvitatására pedig még csak a közeljöben kerül sor.
Véleményem szerint nem lehet párhuzamot vonni a 2 ország politikai akciói közt ,mert hát nem egyforma politikai , gazdasági háttér és összetétel áll mögötte.
Nagyon találó a kép -"Lári-Feri" mint "nagy magyar reformer" aki már megszünt "márkanévként" szerepelni -hogy Giró -Szász András politológust idézzem.
eMTÉ 2008.04.09. 19:06:47
Ez mind szép és jó, de egy országnak a gazdasági helyzetét, el lehet rontani a radikális változtatásokkal,
Pl: az MSZP: ők "szívük szerint” feje tetejére szeretnék állítani az országot, mert az hiszik hogy ez jó lesz majd, de eközben csak azt érik el hogy ellehetetlenítik rengeteg család helyzetét, és a fiatalok továbbtanulását a költségtérítéses felsőoktatással, az idén felsőoktatásra sokkal kevesebben jelentkeztek mint azelőtt, valószínű hogy megijedtek a tanulmányok költségeitől, nem alaptalanul. Mert nem kis pénzről van szó... Az MSZP-s pajtások persze kitartottak a végsőkig a tandíj mellett, mert hogy idővel javul az oktatás színvonala, és olyan nevetséges jövőképet festettek a nevetséges grafikonjaikkal elénk hogy évek múlva már sokkal többen fognak főiskolába járni mit napjainkban, de könyörgöm a demográfiai gödör még el sem érte a főiskolákat( az most valahol a középiskolások környékén tanyázik) ha eléri a főiskolát akkor mi lesz???!!! Hát kevesebb diák az tuti!!!
Röviden kell a változás de a kormány túl radikálisan akarja ezt megvalósítani, és ezt örültség megpróbálni is, mert beláthatatlan és visszafordíthatatlan következményei lehetnek...
Most had szóljak az ellenzékről.
Egy normális európai ellenzéknek az unióban, nem így kellene viselkednie mint egy durcás kisgyereknek!!!
Hogy mindent lefújogjon amit az "erősebb" vagy a hatalmat épphogy megszerző javasol/kitalál...
Ha Szerintük nem működhet, vagy nem jó az amit a kormánypártiak kitaláltak, akkor tegyenek javaslatokat arra hogy hogy is lehetne kijavítani... Mert ha nekik is a szívük csücske Magyarország akkor erre képesek lennének...
De sajnos ez csak arról szól hogy irigyek mind a ketten, egyik párt sem fogadna el a másiktól tanácsot hogy hogyan is lehetne jobban csinálni...
Ez a viselkedésforma, nem vezet semmire…
így akarják ők élhetőbbé tenni az országot???
stukker 2008.04.15. 00:07:46
Lenin a nagy reformer. Egyszer elé vittek egy széket és megkérték az elvtársat, hogy csináljon már belőle egy asztalt. Mi sem egyszerűbb, gondolta magában. Lenin neki is látott. Szétszedte darabokra. Illeszti össze minden egyes darabját külön külön de sehogy se tud asztal fabrikálni belőle. Egyszer csak megunja és összevissza csapkodja, földhöz veri, falhoz dobálja. Egyszer csak megkérdezik: Elvtárs, hát ez nem sikerült, ez nem asztal. Lenin: Igen, de már nem is szék.
Valahogy ilyenek nálunk is a reformerek.